Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadászavatás

A vadászatnak meg adni azt a hangulatát, ami miatt a vadászat nem csupán egy teljesítményre törekvő sport, hanem inkább egy olyan tevékenység ami által az ember testileg, lelkileg is épül. Ezt a hangulatot a hagyományok biztosítják, de csak akkor, ha azokat olyan közösség ápolja, amihez az ember szívesen tartozik, mert kölcsönös megbecsülés jellemzi minden tagját. A vadászavatás ilyen hagyomány, ahhoz, hogy tényleg maradandó szép emléket ad még évek múlva is, ezt figyelembe kell venni. Kevésbé fontos, hogy melyik szokás szerint történik, inkább arra kell törekedni, hogy nehogy megalázó legyen, és bár a vicc is eleme lehet, de ne arról szóljon, hogy mennyi sört fizet az avatott a társaságnak. Mert sajnos találkoztam ilyen avatással is

A vadászavatásnak részleteiben eltérő szokásai vannak, de vannak olyanok amelyek feltétlen hozzátartoznak. A vadászavatás a vadásztársaktól előkészületeket igényelnek.

Legelőbb egyáltalán meg kell tudni, hogy a társaságban tényleg van olyan aki még ez után fogja elejteni első vadját, hiszen ez nem mindig egyértelmű vendégek esetén, és ha elmaradna az avatás akkor később már a hangulatából sokat veszítene, ha már nem az első vad elejtése után kerül rá sor.

A vadászat során biztosítani kell azt, hogy lehetőleg tényleg elejtse azt a vadat, olyan helyzetbe kell hozni, hogy ez megtörténjen, jó helyre kell állítani, hogy lövéshez jusson. Ilyenkor kifejezetten udvariatlanság el lőnni előle a vadat, illetve meglőni helyette.

Ha sikeres volt a vadászjelölt akkor azt a vadat amelyet elejtett (ha több vad is terítékre kerül) külön kell kezelni, nehogy elkeveredjen és más által lőtt vaddal történjen az avatás, mert ez sokat ronthat a dolog hangulatán.

Az avatáshoz a rangidős vadász (egyes helyeken vadász "keresztapának" is nevezik) egy botot kell beszerezzen, lehetőleg a területen jellemzően megtalálható fáról, vagy bokorról. Ezt a botot illik úgy előkészíteni, hogy az később esetleg, mint emléktágy hazavihető legyen, valamint ne okozzon sérülést sem az avatónak, sem az avatottnak (pl.: tüskék eltávolítása). Még talán a kéregből is eltávolíthatunk egy kis darabot, hogy felírható legyen rá az esemény és dátuma, valamint a vad és vadász neve.

A vadászavatás maga a teríték elkészítése, és egyéb ceremóniák után közvetlenül történjék. A rangidős vadász jelentse be az eseményt. És szólítsa fel a jelöltet, hogy készüljön fel az avatásra.

A jelöltnek a külön terítékre helyezett vadra kell tennie a kiürített fegyverét, esetleg még nagyvad esetén a távcsövét is, majd négykézláb a vad fölé kell ereszkednie, és nem ráfeküdnie.

A rangidős vadász ilyenkor mondjon beszédet, ezzel is húzva az időt, fokozva  a várakozást, hiszen nem az ütések ereje vagy szám  adja a hangulatot. A beszédet mindenki saját maga találja ki, ami lehet vicces is, de azért jó ha a vad és a természet tisztelete kifejeződik belőle. És emlékezteti a kezdő vadászt, hogy a vadászat nemes sport, de csak akkor, ha mi úgy akarjuk és teszünk érte. Valamint hogy ezzel az avatással egy közösség tagjává válik.

A beszéd után kijelenti, hogy ezennel az illetőt, akit nevén szólít, vadásszá avatja és az avató bottal az avatott hátsófelére üt. Vannak olyan helyek ahol az egész vadásztársaság végig veri az avatottat, de ez nem mindig szerencsés. Viszont a vadásztársak egy kicsit humorosan rémítgethetik erre vonatkozó kijelentésekkel az avatás előtt a kezdő vadászt ezzel fokozva a izgalmát, csak arra kell vigyázni nehogy ijedtében elmenjen a kedve az avatástól.

Az avatás végeztével a rangidős vadász felsegíti a jelöltet, kezet fog és gratulál. Amennyiben nagyvadat ejtett el , még a töretet is átadja a kalapja mellé fogva az avatottnak.