Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A teríték

A vadásznap végén - legyen az társas, vagy egyéni vadászat - az elejtett vadnak íratlan szabály alapján kötelező terítéket készíteni.  A teríték helyének helyes kiválasztása rendkívül fontos.
Elsősorban arra kell figyelni, hogy a vad természetes környezetbe kerüljön, a területen található, jellemző fafajok vegyék körül, a környéken ne legyen semmilyen szemét.

Nagyon fontos és régi szabály az, hogy a terítéken lévő vadat lábbal illetni tilos, átlépni rajta pedig egyenesen szentségtörésnek számít.

A nagyvad elhelyezése a terítéken

  Egyéni vadászat után a kísérő vadász készíti el a terítéket. Fontos szabály, hogy minden nagyvadat a jobb oldalára fektetve, zsigerelt állapotban helyezzük a terítékre. Kivétel ez alól a vaddisznó és a hajtásban esett róka, amelyeket hasra is fektethetjük, ha az időjárás és a terepviszonyok ezt megengedik. (Befülledés, szennyeződés veszélye.) A jobb oldalára fektetett vad köré fenyőágból rakhatunk keretet. Díszesebb a teríték az úgynevezett lombágy elkészítésével. A lombágy, közvetlenül a vad mellé és alá rakott tölgylomb, amely szinte körülöleli a fekvő fővadat. Ezután a vad szájába az utolsó falatot, a belövés helyére töretet helyezünk el.
  A terítéknél a vendég és kísérője a lehetőségekhez képest, mindig tisztán, ha kell átöltözve, ápoltan jelenjen meg, ezzel is megadva egymásnak a tiszteletet.Ugyanakkor a vadat is meg kell tisztítani a szállítás és a zsigerelés utáni szennyeződésektől.  Az agancsot le kell vizes ruhával törölni, és ha szükséges, a testet is le kell súrolni, mielőtt terítékre rakjuk.

Kép

A vadász, az elejtő, a fegyverrel a vállán hallgassa végig a végtisztesség kürtjeleit, valamint a kísérő vadász, esetleg a fővadász beszédét, jelentését. Ha az elejtő óhajtja, adjunk lehetőséget arra, hogy ő is megköszönje a lehetőséget, és az emlékezetes élményeket.

Az apróvad elhelyezése a terítéken

 A társas vadászatokon elkészített teríték amellett, hogy méltó befejezése a vadásznapnak, egyben a jó áttekintést és az elejtett vad pontos számbavételét is szolgálja.

Lehetőleg kerek számú vad kerüljön egy sorba, elölről és balról indítva, ritkasága és vadászati értéke szerint. A fej mindig előre néz. Azonos faj esetén a hímnemű megelőzi a nőneműt, ugyanakkor nagyság szerint is rangsorolunk. Az apróvadat ugyanúgy, mint a nagyvadat, a jobb oldalára fektetve helyezzük el, de nem kell zsigerelni. A mezei nyúlnál fontos, hogy csak megvizeltetett nyúl kerüljön a terítékre. A teríték kialakítása legyen arányos és esztétikus. Magyarországon szokás rendhagyó - például kör alakú - terítéket is készíteni.

A hagyományosan sorba fektetett vad fenyőággal keretezve, kettő vagy négy sarkán máglyával díszíthető. A kör alakú terítéknél nem készítünk keretet és általában egy nagy máglya világítja be a mértani pontossággal elhelyezett vadat.

Az elejtett vadnak kijáró tisztelet megadásához a vadászat résztvevői a teríték előtt és a két oldalán álljanak fel!  Külön csoportba állnak a hajtók, a puskások és a vadászat szervezői. Ha a kürtösök a puskások közül kerülnek ki, akkor a puskáscsoport jobb szárnyán álljanak, ha a szervezők közül, akkor a szervezők jobb szárnyán.

A felállás után a vadászok fegyverrel a vállukon hallgassák végig az elejtett vadfajok halálát hirdető kürtjeleket, a vadászatvezető jelentését, és a terítékre került vadfajokra vonatkozó számadatokat. Fontos és szép gesztus, ha a jelentés után a vendégek közül valaki megköszöni a szervezők fáradozását, a hajtók munkáját, valamint legfőbb segítőink, a vadászkutyák segítségét.

 

A vadászat vége és a hallali kürtszignálok elhangzása után feloszlik a zárt sor és a vadászok megtekintik a terítéket. Eközben a kürtösök a "viszontlátásra" című kürtjellel búcsúznak a vadtól, az erdőtől, a vadászcimboráktól.

 (Ez a cikk a Magyar Vadászlap és a Hivatásosvadászok Kézikönyve alapján készült)